12.fejezet-Édes, apró semmiségek

Miután jó egy percig sokkolva ácsorogtam az előszobában, Stella mosolyogva megölelt és fordult velem a világ. Éreztem, hogy végre biztonságban vagyok. Hirtelen a lámpa is felvillant és Alex suhant mellénk. Stella féltően végigmérte.
- Te mit keresel itt?- kérdezte Stella összehúzott szemöldökkel. Alex megremegett picit. Mindig is félt anyámtól. A kor tisztelete...
- Eric bérelte fel, hogy megöljön, de aztán velem maradt.- rántottam meg a vállam. Alex gúnyos mosolyra húzta a száját és magában kuncogott. Szikrát szórva a szememmel ránéztem.
- Azért ez nem teljesen így volt...- szólt bele még mindig gúnyosan vigyorogva. Felsóhajtottam, majd folytattam:
- Hogy menekültél meg? Amikor legutóbb láttalak kínzókamrába vittek téged!-mondtam elhaló hangon. Stella arca egy pillanatra megrándult, majd ellágyultak az arcvonásai.
- Tudod..-kuncogott- mi mindenre jó a női csáberő...-kacsintott rám. Nos az mindig jól jön egy nőnek. Főleg, ha vámpír is. Alex perverzen elmélyedt a gondolataiban. A vállába ütöttem. Fájlalva simogatta a karját.
- Auu!-szisszent fel.
- Szereztem egy kis vért a helybeli kórházból. Hozhatok egy picit?-kérdezte mosolyogva. Mindketten bólintottunk.- Addig nyugodtan menjetek fel, majd felviszem.- Ismét bólintottunk, mire elsuhant és csak ketten maradtunk. Felmentünk és csodálkozva bámultam a fa korlát csodálatos cseresznyevirág mintáját.
-Ez a sok cicoma...- morgott Alex. Hátranéztem.
- Szerintem szép. -mosolyogtam kedvesen, mire ő csak mélyen a szemembe nézett.-mi az?-kérdeztem, de csak megrázta a fejét mosolyogva. A lépcsőn felérve egy romantika korabeli folyosón kötöttünk ki. Benyitottam az első ajtón. Belül egy babakék rusztikus hangulatú ágy állt, két éjjeli szekrénnyel, egy öltöző szekrénnyel és egy terasszal. Kinyitottam az ajtaját és a fehér oszlopos korlátra támaszkodva néztem a kilátást, ami az erdőre nézett. Alex is így tett. Mögém állt és átkarolt. A nyakamat csókolgatta. Hideg testem egy másodperc alatt forróvá vált. A bennem lévő megmaradt vér lüktetett. megfordultam, mire még jobban magához szorított, a fenekembe markolt, majd vadul letámadott. Mosolyogva viszonoztam, majd hirtelen elkaptam a fogammal az alsó ajkát. Felkapott a vállára és az ágy felé vette az irányt, mire nevetve óvatosan ütögetni kezdtem a hátát. Alig mentünk két lépést, mire betoppant Stella, kezében két csészével és felhúzott szemöldökkel mér minket végig. Alex egyből lerakott, de még így is nevettem, majd köhögtem egyet és zavaromban abbahagytam.
- Hjajj ezek a mai fiatalok!-forgatta a szemét, majd becsukta az ajtót. Alex rám nézett, majd ő is elkezdett nevetni. Amikor nagy nehezen sikerült abbahagynunk, rám nézett, mire huncutul elmosolyodtam.
- Nem folytatjuk?- biggyesztettem le a hatás érdekében édesen az ajkamat, mire felkapott és az ágyra dobott. Nos mi nem szeretkezünk. Mi kőkemény baszunk. Már bocsánat. Kivételesen most nem tört össze az ágy. Hmm... Talán Stella régi pasija is ilyen alkalmakra vette. Sajnos a párnák nem úszták meg, cafatokban, toll pihékkel hevertek az ágy körül. Rámosolyogtam Alexra, majd a kezem közé fogtam az állát és szenvedélyesen megcsókoltam, majd pajkosan elkaptam az ajkát és enyhén elhúztam picit. Minden pasi imádja ezt. Aki nem azzal valami gond lehet. Talán műszaki probléma. Mindenesetre Alexban nem volt hiba, azonnal rám vetette magát "második menet" címszó alatt, mire kacagva hagytam magam. Nem akarok megint abba a hibába esni, hogy szerelmes legyek. A szerelem elgyengít. A szerelem méreg. Lassú halál. Inkább csak élvezem azt, hogy megtehetem, hogy most én játszhatok. Miután kipihentem magam felültem, egy pillanatra a plafont mélyen bámuló Alexra néztem, majd felöltöztem.
- Hova mész?-kérdezte felém se nézve.
- Körül nézek.-válaszoltam, majd felhúztam a csizmám cipzárját és lementem a földszintre, ahol Stella éppen a Vouge e havi számát olvasta kávézgatva.
- Mi a mostani divat?-kérdeztem mosolyogva és leültem a másik, szabad antik stílusú fotelba. Stella felsóhajtott.
- Minek kérdezed meg, amikor úgy sem érdekel?-kérdezte mosolyogva, majd fürkésző tekintettel folytatta.- mi a terved a jelenlegi helyzetre?- kétségbeesetten a szemébe néztem.- szóval semmi. Értem. Nos szerintem nem kéne itt ücsörögnünk, mert szorít az idő. Gyere, menjünk le a bázisba!- tette le sóhajtva az újságot, majd csettintett egyet. Rá két másodpercre Alex suhant mellénk felöltözve. Nos.. Az Idősebbek tisztelete. Nálunk ez hagyomány. Vegyük hozzá azt is, hogy Stella nemesi vámpír.
- Hova?-kérdezte Alex, mire Stella kinyitotta az egyik festményt, beütötte gyorsan a kódot, majd várt. Egy titkos külön kis atombunkerba vezetett minket. Az egész kis szoba úgy nézett ki, mint a filmekben. Mindenhol modern monitorok, számitógépek és szemben két óriási kivetítő. Mindkettőnknek leesett szinte az álla.
- Isten hozott Titeket a Lilith-ben!-mosolygott Stella, majd körbeforgott a szabad téren.