Harc a túlélésért

Futottam, ahogy a lábam bírta. Amikor odaértem, idegesen nézegette a papír halmot. Néhol elszórtan kézzel írott és széttépett papírok hevertek. Egyáltalán nem nézett rám.
- Peteeeer!- kiáltottam oda neki, mire végre felém fordította a fejét mérgesen.- megtaláltam! Tudom hol lehet!- hadartam el neki és megmutattam a könyvet. Idegesen átfuttatta szemével a lapot, majd visszaadta.
- Azonnal oda kell mennünk! Hogy találtad meg?- kérdezte mosolyogva. Szóra nyitottam a szám és egytől egyig mindent elmeséltem.  Hitetlenkedve hallgatott.
- Biztos egy szellem lehetett...- motyogta.- Keress egy térképet gyorsan! Nincsen sok időnk! Bizonyára már felfedeztek minket!
Azt tettem, amit mondott; gyorsan előhalásztam egy fiókból a térképet és kiterítettem az asztalra. Idegesen kereste a várost. először Prágát kereste meg, majd megtalálta mellette Kutna Horát.
- Ez az megvan!- kiáltott fel diadalittasan és egy piros filccel bekarikázta. Hirtelen az ajtó kivágódott és beesett Kathrine. Teste véres, szívében egy karó volt. Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Peter magához szorított. Egy gyenge vékonyka hangon megszólalt a nő.
- Jamessh meghhalt...- lehelte nyögdécselve, méghozzá úgy, hogy közben elindult a dermesztő folyamat.- itth vahnnahk! Menekülhjetekh! Peter..- a fiú azonnal odasuhant. - Vihhgyázhh Miáhrah!- mondta, de többet nem tudott mondani teste kővé fagyott. Örökre. Átöleltem a Black fiút. Viszonozta cselekvésem, de hangokat hallottunk.
- Hol van a lány?- üvöltötte a másiknak. Egy hangos csattanás. Talán pohár lehetett... Mind a ketten megdermedtünk, mégis egyidő után úgy látszott peter összeszedte minden erejét és felállt. kezet nyújtott.
- Ideje eltűnni...-mondta hidegen. Bólintottam, majd kiugrottunk a hátsó ablakon. A ház falához tapadtunk. Egy hang és végünk. Arrébb mentünk, hogy tisztán lássuk mi folyik itt. A ház előtt két vámpír állt. Az egyik régi vad-nyugati ruhákban volt, míg a másik... Elkerekedett a szemem. Peter-é talán még jobban is. A társa Eric volt. Mellettem morgást hallottam. A védelmezőm adta ki és látszott rajta, hogy ideges. Azonnal odafordultak, ahol mi voltunk.
- Ez a hang... A testvérem szokott, így morogni...- motyogta Eric, majd egyenesen a szemembe nézett. Tudtam; nem ússzuk meg ezt olyan könnyen. Egy másodperc töredéke alatt előttünk állt teljes valóban. A másik testvér rátámadt.
- Tűnj el a közeléből!!!- ordított rá.
- ...és ha nem?- nevetett gonoszan a másik, de nem volt sok ideje, mert Peter egy fához vágta.- Ez elég gyenge volt... Ennyire legyengültél ettől a lánytól? Mondjuk most, hogy így megnézem... Szemre való teremtés...- röhögött és eltaszította egy energiaáramlattal védelmezőmet. Kijelentésére már én is odamentem volna, ha nem áll elém a másik férfi.
- Hova lesz a menet? Hozzájuk? Hagyjuk őket játszani és mi is tegyük ezt!- röhögött gonoszan. Hátrálni kezdtem. Létem alatt még sosem harcoltam másik vámpírral. Egy medvét könnyű leteríteni, de őt már nem annyira. Lassan közelített felém.  Agyamban menekülési lehetőségeket, de egyiket sem mertem volna megtenni. Nem tudom mi az, amit éreztem. Talán gyávaság.
- Akkor kezdjük Bogaram...- mosolygott és hason rúgott. Pontosan nem tudom mennyit, de elég hosszú ideig repültem. Amikor észbe kaptam, hogy egy hát falában vagyok, megint támadott. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a legérzékenyebb pontjára rúgtam. Felnevetett. Meg se érezte.
- Picim tudod, hogy vámpír vagyok és nem egy gyenge ember, mint a szüleid!- röhögött. Na itt elszakadt a fonal nálam. Testem magától mozdult s hangom is eltorzult.
- Hogy mondtad? - sziszegtem és megragadtam a nyakánál fogva. Mélyen a szemébe fúrtam tekintetem. Nem láttam benne félelmet csak csöppnyi meglepődést.- Ne merd Őket a szádra venni!!!- hajítottam el Peter-ék felé. Dühömben forróságot éreztem, de mégsem olyat, amilyet éhségemben érzek, hanem rendeset, mint  a tűz. Ránéztem a tenyeremre, melyben egy kicsi tűzlabda féleség lebegett. Egy pillanatra megrémültem. Nem értettem, hogy csináltam. Ránétem a férfire. Nem mozdult. Szeme nyitva , de fekete volt. Szája megbénult. Lejjebb néztem és megláttam az okát; a tűzlabda már akkor ott volt a kezemben, amikor eldobtam, így sikrült pont szíven találnom őt.
" Csak szerencsém volt!"- gondoltam felsóhajtva.