Egy új helyen, új világban...

Egy sötét szobában ébredtem. Pislogtam párat, hogy a szemem hozzászokjon, és végre tisztán láthassak.  Lassan feltápászkodtam és körbenéztem.  A szoba falai élénkvörös színűek voltak, fekete virág mintával. A Keleties stílus fordult elő a leggyakrabban.  Az ágynemű vörös selyemből készült, fekete csipkével a szélén. Az ágy előtt egy fotel állt, benne a védelmezőm gyilkosával, Eric Black-el .  Elmémet elöntötte a düh, a fájdalom és a félelem érzése.  Karba tett kézzel, szórakozott arccal nézte az enyémet. 

-                       Végre felébredtél!- sóhajtott.  – azt hittem már csókkal kell ébreszteni!- kacsintott.  A hideg futkosott végig a hátamon.

-                       Megpróbáltad volna, már nem élnél… - morogtam. Felkacagott és egy pillantás alatt az ágyon termett fél centire az arcomtól. Megdöbbentem.

-                       Eddig sem éltem, de szerintem élvezted volna! – mosolygott mindensejtően. Ellöktem.

-                       Az alkunk csak arról szólt, hogy megmutatom, hogy hol a Kehely… - morogtam.

-                       Na és? Közben legalább szórakoznom is lehet… Amikor bejöttél az ajtón, furcsa érzések kavarogtak bennem, de aztán megláttam Petert és úgy éreztem, hogy mint akinek elvették a játékát. – simított végig az arcomon, de elhúztam a fejem.

-                       Sosem leszek a Tied… Úgyhogy jó álmodozást! – mondtam és a lábammal elrúgtam magamtól, mert már kezdett kínos lenni. Egyre csak az járt a fejemben, hogy „bírd ki... Legalább a terv végéig…” A falnak ütközött és egy vér csíkot törölt le a szájáról. Az arcán tisztán lehetett látni a dühöt.

-                       Te ribanc! –morogta és felpofozott volna, de hirtelen megállította a kezét. Rezzenéstelen arccal néztem a szemébe.

-                       Szomjas vagyok…- mondtam.  Felsóhajtott és kiment a szobából, bizonyára a konyhába.  Abban a kicsi időben, kiszálltam az ágyból és egy szekrényszerűség felé vettem az irányt.  Benne rengeteg férfi holmival.  Mivel a ruháim valahogy eltűntek, erről ki is fogom faggatni Ericet, kivettem egy lila csíkos inget és egy fekete övet.  Lassan lehúztam magamról a fekete pólót, amit valaki rám adott, miközben ájul voltam és meglepődtem. A tegnapi sebeim ellátva és bekötözve voltak. „Szép gesztus…” –gondoltam, de megráztam a fejem. - „ Ő egy gyilkos…” Felvettem az inget és mell alatt megkötöttem az övvel, mivel az ing eléggé nagy volt rám, úgy nézett ki, mint egy mini ruha.  Újdonsült összeállításomat büszkén végigmértem a tükörben.  Épp ekkor lépett be Eric kezében egy eléggé középkori pohárral a kezében.  Meg éreztem a vér kellemes, hívogató illatát és egy hirtelen mozdulattal kitéptem a kezéből, engedve az ösztöneimnek. Egy suhintásra megittam és lenyaltam az arcomról a maradékot. Szórakozott pillantással bámulta a tettemet. Egy mosollyal díjaztam, hogy ennyire sikerült az ujjam köré csavarni. Végig mért és felfedezte a cuccait rajtam. 

- Látom feltaláltad magad... Nem rossz, de benéztél a szekrény aljába is?- kérdezte mosolyogva, amitől lehervadt a vigyorom. Előhúzott egy nagy dobozt diadalittasan és az ágyra borította. Tele volt női ruhákkal... Ha nem lennék vámpír tuti elpirultam volna... Ehelyett csak kínosan mosolyogtam. Rengeteg cucc volt, a legtöbb Goth stílusú. Egy párpercig válogattam, majd összeállítottam nagy nehezen szettet.  Egy fekete fűzős ruhát és egy lila pillangós tüll szoknyát vettem fel, hozzá pedig egy térdig érő lila mintás magassarkút vettem. Eric elvigyorodott.
- Végre úgy nézel ki, mint Mi...- mosolygott és közelebb jött. Ösztönösen hátráltam.
- Mit akarsz Tőlem?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- A Kehely rejtekhelyét és el is fogod árulni nekem...- vigyorgott gonoszan és -látva, hogy a fal megállított- a fülemhez hajolt.
- A kis védelmeződ elesett... Az "anyud" pedig a kínzókamrában van... Most már nem az a kérdés, hogy mit nem teszel... Inkább az, hogy mit teszel... Úgyhogy kövess!- termett egy pillanat alatt az ajtó előtt és szélesre nyitotta. Egy teljesen más világ tárult elém...